Hajdan, több mint egy évtizede született két kislány. Ikrek, bár sok szembetűnő különbségük volt. Míg Becky volt a betegesebb, sápadt, fáradékony, addig Emily vidám, nagy tűrőképességű, és tehetséges és céltudatos.
Édesanyjuk és édesapjuk 3 éves korukban haltak meg, egy támadás során. A kislányokra sokan vadásztak...
A hegyekbe menekültek, majd később segítették egymás erejét elfedni, és sok munka árán, de normális életet kezdtek a Maoring Árvaházban.
Az árvaházban nagyon sokan szerették az ikreket, de főleg inkább tisztelték. Becky és Emily feltornázta magát a két legmagasabb posztig.
Július 18.-án jött az a bizonyos levél... Az ágyuk előtt lévő, gyönyörűen kifaragott dobozban, egy teljesen új ruhán.
- Becky Woodville és Emily Woodville 10 perc múlva jelenjen meg az igazgató úr szobájában!
- Ah?! - sikkanttt fel Emily az ajtó becsapódása után.
- Már megint mit tettünk? - lépett Becky a faragott "szekrényélhez", ami ogyan olyan nagyobb méretű doboz volt. - Mi a...? Ez meg mi? - kiáltottak fel egyszerre.
- De állat! Ha ezt fölveszem, akkor már nem csak bálna leszek, hanem egy divatos bálna! - csillogott a fiatalabb, Becky szeme.
- Olyan hülye vagy... még hogy bálna...

~~~

- Kopogj be...
- Inkább te. Téged jobban szeret!
- Senki nem szereti a divatos bálnákat  - mondta, majd egy sóhajjal bekopogott, majd kinyitotta az ajtót.
- Á, látom megérkeztetek... Lányok, hoztátok a levelet is...?Ehm...
- Igen, igazgató úr.
- Nos, örömmel közlöm veletek, hogy a Storm Akadémia várólistásai lettetek...nem szóltunk, meglepetés.... kiváló iskola... biztos voltam benne, hogy bekerültök... Este indul a vonat... a jegyeket majd akkor adom oda...
- ...Mi van...?
- Ma van a születésnapotok... ezért akartunk meglepni... de ha véletlenül nem vettek volna fel titeket... akkor nem kellett volna fájdítani a szíveteket... de fölvettek! Gratulálok! Csak szépet és jót halljunk felőletek...!
- Akkor megyünk pakolni..? Köszönjük, igazgató úr! - becsukódott mögöttünk a szobánk ajtaja, és hatalmasat sikítottunk.

~~~

- Istenem, én  magam is félek tőlük... de hisz ki nem fél... aki tudja a titkot...- suttogta az igazgató - és persze a védőgyerekek... de az ő fegyvereik még tompák... ezek ketten meg... a világok istenei lehetnek...